Miért nem adatik meg valami kiváltság a jó embernek? Mondjuk, hogy megéljék legalább az 50. életévüket. Vagy hogy legyen időnk elköszönni Tőlük. Felkészülni, elbúcsúzni.. Így olyan értelmetlen a halál. A minimum az lenne,  hogy soha nem vesszen el az emlékük. De még ez sem.. Mondjuk jó 50 évig még élni fog bennünk, de utána? Úgy tűnünk el a föld színéről, hogy egyetlen napunk sem számított. Legfeljebb magunknak.

A halál egyszerre tabu és egyben a legfoglalkoztatottabb téma is az emberek közt. Vannak napok, hogy ha eszünkbe is jut csak legyintünk, hogy az még odébb van, de van, hogy olyan közelinek érezzük...mintha a halál maga leszállt volna közénk és itt járkálna leselkedve. Megijedünk és egy időre a szeretteinkre jobban figyelünk. De ez sem tart sokáig, mert vissza kell zökkeni a hétköznapokba. Szinte valóban muszáj, egyeseknek minél hamarabb, hogy a pánik ne törjön ki rajtuk, és a gondolataikat minél hamarabb a szőnyeg alá seperhessék, mintha mindez a szörnyűség meg sem történt volna. Aztán még valamiféle szertartással a testet végleg békébe helyezzük, hiszen addig a lélek nyugtalanságával mi magunk is szorongunk. Utána pedig "az idő megold mindent." De csak majdnem, mert minden egyes JÓ ember eltűnésével lesz egy űr ezen a bolygón... :( Csak remélni tudom, hogy valahol egy távoli ponton, egy másik világban épp az ellenkezője történik, és ez az űr eltűnik, befoltozódik és valami új csoda kezdődik...

Nyugodj békében! :(