Korábban úgy gondoltam, rátalálni az Igazira egy kivételes csoda.

Ma már egyszerűen nem hiszek az Igaziban.

Sok kapcsolaton túl vagyok már. De ha újra kellene csinálnom, nem cselekednék sok mindenben másképp, mint ahogy már egyszer megtettem. Annyi tapasztalot szereztem, hogy mostmár tudom, mi az amire szükségem van. És ezzel együtt rájöttem, hogy az elvárások változnak, de mindig csak egyre magasabbak lesznek. És éppen ezek kombinációjaként bevallhatom magamnak, hogy Igazi nincs. A sokszínű élethelyzeteknek köszönhetően és a saját egyediségünk miatt, valóban hatalmas földi csoda rátalálni egy afféle Igazira, aki mellett úgy érezhetjük, az élet egy paradicsom. Tulajdonképpen valahány fontos kapcsolatomban szerelmes voltam, és mindannyiszor boldog is voltam, és nem ok nélkül. Remek emberekbe voltam szerelmes, olyan egyéniségekbe, akik iránt a tiszteletem és szeretetem örök marad. Tehát igazán nem lehetek elégedetlen. De mostanra úgy vélem, nincs olyan összetett személyiség, ami nekem tényleg annyira tökéletes volna, hogy talán már maga a tökély zavarna.

Fontos elmondanom, nem vagyok boldogtalan. Boldog vagyok. Hiszek abban, hogy olyan ember a párom, aki mellett biztonságban érezhetem magam egy életen át. Csak épp nem Ő az Igazi.

Hibátlan, eszményi társra tehát ne várjunk, mert boldogság létezik anélkül is!! Mindig lesz valami, ami hiányzik, de azért vagyunk ketten egy kapcsolatban, hogy ezt valahogy együtt pótolni, javítani tudjuk.