Ha önismeretről van szó, sokan bátran kijelentik, hogy tisztában vannak magukkal, a jellemükkel, a véleményükkel, hogy bizonyos élethelyzetek mit is váltanak ki belőlük. De úgy hiszem, ha megkérdezem ki is vagy Te valójában, akkor azt nem lehet egyetlen éles határvonallal megjelölni. Mert változhatsz. Azzá is, akivé soha nem is remélted, vagy olyanná, amitől mindig is féltél. Érezhetjük, hogy van egy kialakult személyiségünk, de a váratlan dolgok, az új érzelmek a képzeletet felülmúlóan képesek formálni. A kapcsolataink tehát nagyban meghatároznak. De akkor ki is vagyok én voltaképp? Melyik az igazi énem? Amikor egyedül létezem a nagyvilágban, vagy amikor beengedek valakit az életembe? Mindannyi válasz én vagyok. Mert mind felett én döntök. Abban is, ha rábólintok arra, hogy egy közös életem legyen vállalva az új hatásokat, vagy abban is ha egyedül járom az utam. Nincs jó és rossz oldal. Egyedül az számít, hogy melyik, amelyik boldoggá tesz. Ami egy újabb kérdést vet föl. Így boldog vagyok?