A legelkeserítőbb az, hogy az az egyetlen lenyűgöző világ, amelyben bármely ábránd valóra válhat, melyben nincsenek túlléphetetlen határok és megszűnik a lehetetlen, csupán számtalan merész képzelgés szárnyalása, vágyakozások, remények, emlékek, elrejtett és elfojtott képek kiszínezett találkozása. Egy meséskönyv csupán, amelyben létezhet tökéletes döntés, tökéletes érzelem, tökéletes pillanat. Így az egész egy hazugság is egyben. A legkeserédesebb csalfa titok, amit még szinte büntetlenül elfed a szürke, sivár valóság. A legkönnyebben uralmat szerző lélektelen gondolat, ami elhihet velünk bármilyen megtévesztő, reményt feléledni hagyó képtelenséget…

Gondoltam így naiv fejjel sokáig. Míg ma reggel ráébredtem, nem lehet az álmokat hibáztatni a kiábrándultságért, a csalódásért és utánuk ért fájdalomért. Az egészért a zord valóság felelős. Tulajdonképp néha jelentéktelen vagy zagyvaság is az egész. De ha mégsem, akkor igazán várom az újabb őrült álmot ma éjjel..