Hogy lehet megutálni valakit? És gyűlölni? Van-e közte különbség egyáltalán? Mit kell ’vétkeznie’ valakinek, hogy a már gondolatától is kiverjen a hideg? Bosszantó, de be kell vallani, hogy a hátunk közepére kívánt emberek igenis folyton foglalkoztatnak bennünket és képben akarunk lenni a jelenlegi helyzetükkel, amiből persze aztán újabb idegesség születik.

Gyűlölni valakit szerintem nem lehet csak úgy, nem is egy könnyű lelki feladat. Nagyon sokat kell ártania valakinek ahhoz, hogy ilyen érzés születhessen. Talán leginkább rokonból vagy igaznak hitt barátból lesz leghamarabb kiátkozott ellenség. Egy embernek már majdnem sikerült nálam is erre a szintre lépnie. Az utálatból viszont sokkal több embernek juthat. :) Elég ha nem szimpi a fazon, és máris keressük magunkban a kifogásokat, hisz persze könnyű elsőre ítélni. De azért mindig kell valami, ami tényleg túllépi a határokat és a ’nemérdekelezahülye’ szintről az utálatig vezet. Szükség van arra is tehát, hogy át akarj látni a másikon. Ami belőlem leginkább ki tud hozni ellenszenvet, az az okoskodás, a feltűnési viszketegség és a buta (nem szellemileg gyenge, hanem az élethez ostoba) emberek. Na és a legszuperebb ezeknek a kombinációja. Amikor pontosan az együttes hatások miatt, már észre sem veszik mennyire gázosak. Azon már csak fájdalmasan nevetni tudok. A facebook ezeknek az idiótáknak jócskán helyet is ad az üzenőfalon nap mint nap. (Y) A másik amit imádok, a túlzott egóval megáldott személyek. Azok, akik azt hiszik gond nélkül beléphetnek a másik fél-méteres privát szférájába, leszólhatják, vagy jól álcázott icipici szúrásokkal égethetik mások előtt, hisz az ő szavuk és jelenségük mindenkié felett van. Az ő tekintetük mindig! elárulja az utálatot, ami még szép, hogy hamar kölcsönössé is válik.. :) Persze nem kell mindenkit szeretni, a világ a normális körforgáshoz kellenek vetélytársak, a hülyékre pedig még ennél is nagyobb szükség van. :P