Elkezdődött az eskövő szezon. Ez is egy olyan esemény, ami után az ember magára gondol. Eltünődik neki lesz-e, milyen lesz vagy milyen volt. Milyen idők jártak ekkor meg akkor. Milyen felülmúlhatatlan volt a fiatalkori boldogság. Mondjuk az első igazi szerelem. Ami persze felveti, hogy ki volt az Igazi. És mit jelent az, hogy Igazi? Honnan tudhatod mielőtt elhatárolod magad mellette, hogy ő a nagy Ő? Mitől lenne épp Ő az? Sajnos én sem tudom igazán megfogalmazni mitől lesz Igazi valakiből, mert azt hiszem még nekem sem jött el. De talán attól, hogy mindenkiben Őt keresed. Talán, hogy már csaknem tökéletesnek és a példaképedként látod. Talán, hogy megérted minden rezdülését és ő is a Tiédet. De ami biztos, hogy akár életed is adnád érte a rózsaszín köd elillanása után is. A sok szerelem közt is különbséget lehet tenni. Vannak átlagos párok átlagos szerelemmel, és vannak párok, akik meglátják őket és csak nevetnek rajtuk. Utóbbiak az tökéletes párok. A szomorú igazság, hogy nem mindenki talál rá élete megfelelő szakaszában az Igazira. Jöhet túl korán, amikor az ember még a nagybetűs élet küszöbének közelében sem áll, vagy túl későn, amikor már akár gyermekek is születtek egy másik szerencséstől. Még az is meglehet, hogy az Igazi nem Téged választ. Ettől válik olyan ritka csodává egy tökéletes kapcsolat. De ettől még nem lehet elbújdosni, keseregni vagy keresve-kutatva megőrülni. Élni kell, abban a reményben, hogy talán csak még nem jött el a nagy Ő vagy ha mégis, akkor azért még kaphatunk annyi örömöt, amivel mégsem érezhetjük feleslegesnek az életünket és bízhatunk abban, hogy akit annyira szeret(t)ünk, boldog lesz velünk vagy nélkülünk..